Banner

Audio kimenet

Szerző: Betyárok | 2020-03-31 23:09:00

Úgy kezdem én is, mint a többiek: nagyon nehéz kiválasztani egyetlen meccset. Nekem nem is sikerült. Voltak korszakaim, a kezdettől, mikor a Könyves Kálmán utcából elindulva a Lóránffy sarkán láttam rá a már piros-fehérben lobogó B-középre, s hallottam meg a velejemig bizsergető hangorkánt, napjainkig, mikor az ország déli részén dobog a szivem a Klubért.

Két mérkőzésről fogok irni, kettőről, amiket nem is láttam.


Dundee United FC – Diósgyőri VTK Miskolc 0:1, 1979.10.24. 20:30

Két héttel 13. születésnapom előtt már kora reggeltől azon tipródtam, gyötrődtem, hogyan fogom meghallgatni a rádióban az esti meccset, a világ csodáját, a KEK második fordulójába két győzelemmel jutott Diósgyőr skóciai vendégjátékát. Hol volt még az, hogy a wizzair-rel kiugrunk Britanniába, vagy bárhová, még a tévé sem adta, a Petőfi rádió is csak tán a második félidőt. A rádióközvetítésekhez szoktunk hozzá, ha nem engedtek el a meccsre, mikor a körkapcsolásban bemondták, hogy kapcsoljuk Diósgyőrt, ahol gólt szerzett a hazai csapat, kirohantam az erkélyre, hogy élőben hallhassam a gólörömöt, a katonaságnál Lakatos Bélával hallgattuk titokban s némán ölelgettük egymást, mikor „ismét harapott a Diósgyőr”.

Na de térjünk vissza hetvenkilenc végére, keserves vívódásomhoz. Eljött az este, s mivel akkoriban igen szorultam otthon, addig nem is mertem előhozakodni, de végül is bátorságom összeszedve Apám elé álltam, mintha csak úgy arra járnék:

  • Hallgathatom a meccset?
  • Szó sem lehet róla.

Jaj. Nehéz percek jöttek. Ahhoz már idős voltam – bár még szűz és nem is ittam - hogy sírva toporzékoljak, ahhoz még fiatal, hogy szembeszálljak. (Két hét múlva ott voltam a visszavágón). Így hát maradt a kétségbeesés, a paplan alatt, várakozás a reggeli hírekre… Aztán fél tíz felé nyílt az ajtó, bejött Apám, odaadta a rádiót, Anyád meg ne tudja!

Lehallkítva, paplan alatt türelmetlenül vártam a részeredményt: félidőben 0:0-ra áll a Diósgyőr, kapcsoljuk Vass István Zoltánt! Vass István Zoltán óriás volt és a spliti meccs óta – amit alább részletezek majd – titokban Diósgyőr szurkoló. A vak sötétben, a fülembe 45 percen át üvöltő – skót helyzet helyzet hátán – riporterrel a Tannadice Parkban voltam teljes valómmal. Az önfeláldozóan védekező Diósgyőrnek már csak két percet kellett kihúznia, mikor is egy előrevágott labdára a félpályánál Fekete Laci rácsapott és… és egy örökkévalóságig vezette a labdát a kapu felé, miközben Vass István üvöltött, Fekete viszi, Fekete viszi, még mindig viszi, Feketeeee, góóóóóóóóóóól…!!!!!!

Hát Anyám meghallotta két szobával arrébb, de biztosan egész Miskolc.



A skóciai meccsről sajnos nincs videó, gyönyörködjünk hát a 3-1-re megnyert visszavágó összefoglalójában:


Évekkel később Nagyatádon a katonaságnál Vass István Zoltán volt a kultúrterem vendége. Öröm volt látni végre, akiről eddig azt képzeltem, hogy „csak” egy hang. Vége lett mondandójának, lehetett kérdezni. Felálltam - aminek mindenki örült, mert több időt tölthettek távol a körlettől - és mondtam, Diósgyőr szurkoló vagyok, mi jut eszébe? Láthatólag megörült a kérdésnek, először azzal kezdte, milyen „veszélyes” állapotokkal találkozott a klubházban, aztán rátért arra, mennyire szeretett Diósgyőrből közvetíteni és hogyan fertőződött meg végérvényesen.


HNK Hajduk Split – Diósgyőri VTK Miskolc 2:1, tizenegyesekkel 4:3 1977.11.02.

„Az első meccset itthon már hatalmas meglepetésre 2:1-re nyertük. A visszavágón már a huszadik perc előtt gólt lőtt a Hajduk, leült a meccs. Én is elvesztettem a lelkesedésem - szégyellem is utólag -remény nélkül közvetítettem a meccset. Aztán a második félidő felénél fokozatosan feltámadt a DVTK - és én is! Megéreztem a lehetőséget, a fülke nélküli közvetítő helyen már felállva, a nézők közt mondtam a magamét, mígnem Tatár Gyuri a 80. percben egyenlitett! Továbbjutásra állt a Diósgyőr, óriási volt. Öt perc múlva egyenlített a Hajduk, de már a hosszabbitásban sem esett gól, végül Szántó Gabi az utolsó tizenegyesünket a felső lécre vágta. Nagyon szomorú voltam, de nagy élmény volt.”


A meccs összefoglalója:


Hát ennyi Kedves Barátaim, Szurkolótársaim. Bizom benne, hogy még sok meccset láthatok élőben, de ezeket a közvetitéseket sosem feledem…



Ide kattintva elolvashatod a sorozat eddig megjelent részeit:

Indián nyár - Objektiv írása >>>>>

1998.10.24. FTC-DVTK 3-4 - Geotic írása >>>>>>


Mutasd a teljes cikket
És ezt olvastad már?
Banner
Hozzászólások

 < 12

3. anszkord
2020-04-01 16:22:02 Piros öves, Őstag
Nem voltam ott, jó volt olvasni.
2. csakadiosgyor |Válasz erre: 1. repohár
2020-04-01 15:27:32 Citromsárga öves, Lelkes újonc
Vass István Zoltán hatalmas figura volt! Álljon itt pár klasszikus tôle: Vasas meccs körkapcsoláskor: Kakas gurítja ki a labdát Farkasnak, ô Nyúlhoz továbbít. Ha belegondolok, hogy a játékvezetô Maczkó, akkor elmondhatjuk, hogy itt a fél álkatkert. Egy másik: Füle kapja a labdát. Hej Istenem! Visszagondolok, hogy pár éve az ETO- ban játszott egy Mile nevezetű játékos, ha most pályán lenne, mondhatnánk, hogy FüleMile. A végére pedig. Egy vele készült riport során megkérdezték tôle, hogy lehet-e mondat közben továbbadni a szót körkapcsoláskor, majd az alábbi részletet játszották be tôle:"Kispesten vagyunk és Honvéd szabadrúgás következik. Ezt még mindenképp várjuk meg, annál is inkább, mert kecsegtetô a szög. Garaba most fut a labdának, lövés.........Szombathely"
1. repohár
2020-04-01 11:16:46 Piros öves, Őstag
Vass meg gondolom megörült az érdeklődésének, sosem volt az az ordibálós típus...jó ezeket a meccseket olvasni, más szemszögből is megélhetjük azokat a pillanatokat, ahol nem tudtunk ott lenni. Akkor ba..ódott el vmi végérvényesen a magyar fociban, ha lett volna eszünk meg talán hozzáértésünk is, akkor még abban az időben meglépjük amit meg kellett volna, de így alakult. A párviadal hazai meccsének a légkörét azért jó lett volna újra átélni...

 < 12

Banner
Mégsem


Üzenet küldése...