A Miskolci edző, akinek Wayne Gretzky lőtte élete első gólját

Amikor Glen Hanlon szerződtetését júniusban bejelentette a DVTK Jegesmedvék csapata, a magyar hokitársadalomnak szinte egyszerre akadt el a lélegzete. A 61 éves kanadai szakember NHL-es edzői tapasztalata olyan, amivel eddig Magyarországon nem találkozhattunk. Edzette Jaromír Jágrt és Alekszandr Ovecskint a Washington Capitalsnél, de vezetett olyan A-csoportos válogatottakat, mint a szlovák, a svájci és a fehérorosz, valamint a világ legerősebb nemzeti csapatánál, a kanadainál is dolgozott. Most új kihívásokat keres, és végül Miskolcon kötött ki, ahol a DVTK-t a szlovák Extraligában kell majd irányítania. Múltról, jelenről és a jövőről is szívesen beszélt az Origónak.

Hogy tetszik a magyarországi élet? Megszokta már?
Egyelőre nagyon jó minden, szeretem Miskolcot. Bejön, hogy mindent megtesznek a győzelemért, ez volt az egyik ok, amiért a DVTK-t választottam. Tetszik az is, ahogy a játékosokkal és velem bánnak, a szurkolók lelkesedése és hokiszeretete.

Mit szólt, amikor először meglátta, hogy egy magyar hokicsapat érdeklődik ön iránt?
Érdekes volt. A tavalyi idény végén otthagytam a korábbi munkámat, ráadásul több mint egy éve nem is edzősködtem. A DVTK ajánlata elég gyorsan jött, és tetszettek azok a célok és kihívások, amiket felvázoltak, úgy éreztem, hogy jól illenék ide. Ismertem már korábban is néhány embert, aki a magyar jégkorongban dolgozik, vagy dolgozott, viszont az engem is újdonságként ért, hogy a DVTK a szlovák bajnokságban indul ettől a szezontól. Amikor megtudtam, hogy az együttes Európa egyik legerősebb ligájában áll rajthoz, még jobban elkezdett érdekelni a dolog.

Tetszett, hogy a klub szeretne fejlődni, amiből egyébként a magyar hoki is profitálhat majd. Tudtam, hogy szeretnék ennek a részese lenni.

Ami még megfogott, hogy a DVTK egy brand, nemcsak hokiklub, hanem sok sportág otthona is Miskolcon.

Ezek szerint volt előzetes tudása az itteni hokiról?
Igen, bár azt nem állítanám, hogy sok. Amikor a fehérorosz válogatott szövetségi kapitánya voltam, játszottunk párszor a magyarok ellen, és rendkívül imponált az a csapategység, amit láttam. Nemcsak a jégen, hanem mondjuk a szállodában, ahol laktunk, egyszerűen látszott rajtuk, mennyire együtt vannak. Beszélgettem Rich Chernomazzal (a magyar válogatott szövetségi kapitánya 2013-2017 között – a szerk.) a magyar hokiról és ő is csak jó dolgokat tudott mondani.

Korábban a szlovák nemzeti együttest is irányította. Ennek is volt szerepe abban, hogy önre esett a választás, egyáltalán jelent ez bármilyen előnyt?
A hoki tulajdonképpen üzlet is. Ahhoz, hogy megkapj egy munkát, egyrészt kellenek jó kapcsolatok, másrészt olyan emberek, akiket ha megkérdeznek, el tudják mondani, milyen munkaerő vagy, miket tudsz, vagy értél el. Szlovákiában ismernek, biztosan van pár ember, aki kiállt értem és megeresztett pár telefont. Természetesen akkoriban követtem az Extraligát, de a válogatott játékosok többsége és a legnagyobb sztárok vagy az NHL-ben, vagy a KHL-ben játszottak.

Ha már ennyire belementünk a korábbi munkáiba: volt a svájci válogatott szövetségi kapitánya is, de talán a legtöbben onnan ismerik, hogy irányította az NHL-es Washington Capitals együttesét. A csapat 2018-ban megnyerte története első Stanley-kupáját, milyen szemmel nézte ön a rájátszást?
Szurkolóként. Az a történet már régen volt (2003-2007 – a szerk.), a játékoskeret és a stáb is szinte teljesen kicserélődött azóta. Persze drukkoltam nekik, tudom, hogy a helyieknek mennyire fontos a jégkorong és az egész város nagyon megérdemelte már a kupát. Ovie (Alekszandr Ovecskin) és Nick (Nicklas Backström) még fiatal gyerekek voltak akkor, amikor velük dolgoztam, jó látni, hogy mennyit fejlődtek és fel is nőttek.

Vicces, hogy akkor még másik, idősebb játékosoknál laktak, most meg már családos emberek és fantasztikus játékosok, a csapat és a közösség vezetői.

De, hogy őszinte legyek, életem nagy részét Vancouverben töltöttem, így a szívem a Canucks felé húz.

ELOLVASOM A TELJES INTERJÚT AZ ORIGO.HU-N >>>

forrás:origo.hu