A betegségem nemcsak szenvedést adott, hanem sok jót is

December 21-én ünnepelte 17. születésnapját. Talán az is lehet, hogy az elsőt.

Nyár elején értesültünk betegségéről és szorítottunk gyógyulásáért. Nos, a fohászok meghallgatásra kerültek és augusztus végén immár a tünetmentes állapotáról kaptunk az örömhírt. Hosszú út van Laci mögött, amit két műtét és kemoterápiás kezelések sorozata kísért. Egy pillanatra sem tett le arról az elhatározásáról, hogy visszatérjen a pályára és két hete orvosi engedéllyel újra edzésbe állt.

Utólag is boldog születésnapot, Lakat!

A vasárnapihirek.hu-n "Rák után a pályán" címmel olvashattunk interjút Lakatos Lászlóval, a DVTK ifjú reménységével. Ebből idézünk:

Én csak valami nagyon könnyű sütit ehetek, délután edzésem lesz” – mondja Laci, mikor beviharzik a miskolci cukrászdába, ahol találkozót beszéltünk meg. Azt, hogy „edzésem”, úgy mondja, mintha Claudia Schifferrel lenne randevúja. És úgy is gondolja. Kilenc hónapja erre a hétre várt, tulajdonképpen ez tartotta életben.

„Már márciusban éreztem, hogy valami nincs rendben. Futottam én rendesen, ment is a játék, de valahogy más volt. Korábban tíz ütközésből kilencet megnyertem, és majd’ mindenkinél gyorsabb voltam” – meséli. Ráadásul fogyott is, pedig rendesen evett. Azt a kis dudort a bal karján csak később vette észre. „Zsírcsomó – mondták a többiek –, de azért nézesd meg!”
Szerencse, hogy a csapatorvos gyanút fogott, és elküldte Lacit kivizsgálásra. Mire az összes vizsgálattal végeztek, összeállt a kép: az a zsírcsomó igazából daganat, méghozzá valószínűleg rosszindulatú. Azonnali műtétet javasoltak, és Laci felutazott Budapestre.

A műtét jól sikerült, de komplikációk léptek fel. Miután Laci felébredt, panaszkodott, hogy nagyon fáj a karja. Először a szokásos műtét utáni fájdalomnak gondolták, de csak nem akart múlni.

Éjszaka újra betolták a műtőbe – trombózis. Nem sokon múlt, hogy a vérrög elinduljon a testében. „Egy ekkora műtét sem semmi, de egymás után kettő még nekem is sok volt – mondja nevetve –, megtörtem kicsit.” Édesanyja a kórterem előtt sírt, édesapja pedig odabent fogta a kezét. Tartotta magát, mert tudta, hogy a családból legalább valakinek úgy kell tennie, mintha nem lenne semmi baj. A Lakatos család nagyon szegény körülmények között él, olyan luxusra, mint egy pesti vonatút, nemigen futotta. Mégis egymásnak adták a kilincset a rokonok. Nem hagyták egyedül Lacit.

„Korábban tudtam, hogy az én karrieremtől nagyon sok minden függ. Nemcsak az én boldogulásom, hanem az egész családé. Most mégsem azért aggódtak, hogy jaj, mi lesz, ha nem leszek nagy játékos, és nem keresek majd sok pénzt, hanem hogy egészséges legyek. Meg is mondták: mindegy nekik, hogy focizom-e még vagy nem, de gyógyuljak meg.”

Elolvasom a teljes interjút a vasarnapihirek.hu oldalon >>>>>

forrás: vasarnapihirek.hu