Dobszerda

Ha valamiből, akkor kettős mércéből kéretik minket nem kioktatni!

Ha valahol tudják, mi a kettős mérce, akkor az Diósgyőr. Ezer és ezer szurkoló, millió esete magyar bírókkal. Hogy ne menjünk messzire vissza az időben, és minek is szépítenénk, elcsalt kupadöntő, tévesen megítélt leshelyzet okán meg nem adott érvényes gólok, ellenünk megadott szabálytalan, kézzel irányított gólpasszok. Sorolni is kevés lenne, az időnk, meg a papírunk se bírná. Van úgy, hogy nincs elég papír sérelmeink felsorolására.

Ez a szombati meccs is. Griffithst úgy ütötte el a tizenhatoson kívül Balajcza, hogy köze nem volt a labdához, de csendben maradt a síp. Pedig ítélhetett volna szabadrúgást is a spori, ráadásul a szabályok értelmében az újpesti kapus vonulhatott volna az öltözőbe is akár. Mi hat sárga lapot kaptunk, ők kettőt. Ez a kettős mérce.

Nikházit a tizenhatoson belül rúgta meg az újpesti, a játékvezető minden gondolkodás nélkül a vonalon kívülre helyezte a labdát szabadrúgást ítélve, és akkor sem habozott, amikor Kulcsár Katalin rászólt a fülesére, mert egyből a tizenegyes pontra mutatott. Na ez a kettős mérce.

Kettős mércét alkalmazott anno Divinyi is, amikor elcsalta azt az ominózus meccset, minekutána Csáki Józsi bácsi esernyője elől menekült egészen Hatvanig. Ott aztán megtalálta a fejét a jó fanyelű csapadékelhárító eszköz. Ne jöjjenek vissza azok az idők, mert ma már nincsenek fanyelű esernyők.

Kettős mércét alkalmaztak a játékvezetők egykori edzőnk Tomiszláv Szivics szerint is, akit ezért aztán kiutáltak az országból. Nem átallotta azt mondani szerb edzőnk, hogy ha el van előre döntve, ki legyen a bajnok, akkor mondják meg, nem harcolunk ellene. Micsoda felbuzdulás lett belőle, eltiltás, amit aztán persze felfüggesztettek. De nem nyugodtak addig a sporttársak, míg el nem tűnt Tomi a magyar foci siralmas színpadáról. Mondd meg az igazat és betörik a fejed. Úgy látszik, Tominak igaza volt, ez a kettős mérce igazi, nem mondvacsinált, meccsekre sose járó blogger tollából született feminista böfögés csupán, hanem tény. Olyan tény, melyet rendre alátámasztanak kupacsapatunk szereplései is, akarom mondani leszereplései. Vegyük csak az idei Fradi fiaskót. Kaptak egy jogos tizit, amit egy újabb tizenegyes szituáció követett. Befújható volt. Magyar játékvezető, magyar bajnokin könnyű síppal befújta volna nekik, mellyel el is dőlt volna a meccs sorsa. De ez nem magyar bajnoki volt, hanem nemzetközi kupameccs, és ott nincsenek előnyt élvezők, ott a pártátlanság az úr! Tévedés ne essék, nem a tévedhetetlenség, „csak” a pártatlanság.

A magyar bírók okozzák a legnagyobb kárt azzal nemzetközi kupacsapatainknak, hogy könnyebbé teszik az úgyis könnyűt, ahelyett, hogy nehezítenék kicsit a dolgukat azzal, hogy nem fújnak be minden fetrengést, felkészítve őket a nemzetközi kupákban várható körülményekre. Mindig van egy könnyű síppal befújt segítség, ha nem akar jönni az első gól. Ne legyen igazam, de a hétvégi meccsünkön sem lesz ez másképpen…

Elegünk van. Nekünk is elegünk van a kettős mércéből, nem hagyjuk, hogy elcsalják a kupadöntőnket, nem hagyjuk, hogy megfélemlítsenek minket holmi ötszázezres büntetésekkel, szektorbezárásokkal. Nem fogjuk be csak azért a pofánkat, hogy szeressenek. Arról mi már lecsúsztunk. Ha kell, akkor még többen leszünk, ha csaló bírókat küld ránk a szövetség, és az ne adj isten egy nő, akkor újra "lehülyekurvázzuk". Ha kell, akkor a stadionon kívülről szurkolunk, ha nem lesz már nyitva a pálya, mi akkor is ott leszünk, mert a Miskolc játszik rajta. Eshet hó, fújhat szél, ki bánja, ha szembe is, mi mindig ott vagyunk! És csak azért is Hajrá Diósgyőr!

Ne verjétek nagydobra, de ha úgy gondoljátok, akkor hagy szóljon!