Csányi Sándor: A 2020-as EB-re szinte kötelező a kijutás

"A normális polgári nézők eltűntek, csak az elmebetegek maradtak" mondásáról elhíresült Szőllősi György, a Nemzeti Sport nemrégiben kinevezett új főszerkesztője interjút készített Csányi Sándorral, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökével.

Az interjúban a magyar labdarúgás első embere elmondja, hogy élete legszebb élményei közé sorolja a válogatott győzelmeit, és kitér arra is, miként hozta meg a Storck-csapat sikereit befolyásoló döntéseit, szóba kerülnek Dárdai Pál és a ferencvárosi vezetők kritikus üzenetei, az edzőképzés és a fizetési sapka.

Az interjúból idézünk:

A férfi labdarúgó-válogatott egymás után kétszer is az Év csapata lett Magyarországon újságírók százainak voksolása alapján. Ez olyasmi, ami évtizedeken át elképzelhetetlen lett volna. Mit szól hozzá, és lát-e reményt arra, hogy belátható időn belül újra esélye legyen a válogatottnak az Év csapata-címre?
– Ezek a sikerek az elmúlt öt-hat év munkáját koronázták meg, hosszú folyamat volt eljutni odáig, hogy karakteres játékstílus jellemezze a válogatottat, amely jó meccseket is eredményezett, és a sikeresen megvívott Eb-selejtező után következett a pótselejtező, majd a franciaországi Európa-bajnokság emlékezetes mérkőzései – kezdte a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjúját Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke. – Nem állíthatjuk azonban, hogy minden világversenyre képesek leszünk kijutni, ez a nálunk sokkal jobbaknak sem sikerül mindig, de még talán ezeknél a nagy sikereknél vagy az Év csapata-címnél is fontosabb, hogy közben a hátország, az utánpótlás erősödjön.

Az Eb-kijutást megelőző pótselejtező előtt szinte az egyedüli ember volt az országban, aki bízott Bernd Storckban. Mi győzte meg, amikor feltétlen bizalmat szavazott neki a kívülállók számára sok vészjósló jel ellenére?
– Szeretem a komoly, felkészült, szorgalmas embereket. Már az U20-as világbajnokság is azt üzente, hogy tud csapatot építeni, és sportigazgatóként a munkaidejét messze túllépve foglalkozott az utánpótlással. Amikor szövetségi kapitány lett, azt kértük tőle, hogy vigye tovább azt a stábot, amellyel Dárdai Pál dolgozott, s akkor ő ezt el is fogadta. A pótselejtező előtt azonban találkozót kért tőlem, és azt mondta, változtatni szeretne. Mint mondta, akkor tudunk kijutni az Eb-re, ha meghozhat bizonyos döntéseket. Ezzel nehéz dilemma elé állított engem is, ám látnom kellett, hogy a saját karrierjét is kockáztatja, éreztem a felelősségvállalást, ezért helyt adtam a kérésének, és ez végül jó döntésnek bizonyult.

Az elnöki interjúkban évek óta visszatérő elem, hogy a sok pozitívum mellett tartós probléma a magyar bajnoki mérkőzések alacsony nézőszáma. Az MLSZ kétezertízes terveiben egészen más szerepelt. Hogy látja azóta az okokat, milyenek a kilátások a jövőre?
– Igen, itt a legnagyobb a lemaradásunk a terveinkhez képest. Az okokat folyamatosan kutatjuk, és nem könnyű egyértelmű válaszokat adni. Vannak klubok, amelyek nagyszerű marketingtevékenységet folytatnak, mégsem jönnek a szurkolók, mások nem fordítanak nagy figyelmet erre, az átlagnézőszámuk mégis a jobbak között van. A játék minősége és a siker a legfontosabb tényező, de itt sem mindig közvetlen az összefüggés. Bízunk benne, és erre stratégiát is kidolgozunk, hogy ha elkészülnek az új stadionok, mindenütt befejeződik a rekonstrukció, és hazatérhetnek a klubok meg a szurkolók a megújult, korszerű pályákra, elindulhat a nézőszám növekedése. Azért is várom ezt, mert kimondottan jó mérkőzéseket is lehet látni a magyar bajnokságban.

Ha három döntést kellene kiemelnie majd' hétéves elnöki tevékenységéből, amelyekre a legbüszkébb és hármat, amelyeket később megbánt, melyek lennének ezek?
– Büszke vagyok a TAO-rendszer adta lehetőségek hatékony kihasználására, vagyis arra, hogy megépítettük az ezredik új futballpályát is, hogy a csapatok száma hétezerről tizenkétezerre, az igazolt futballisták száma százezerről több mint a duplájára emelkedett, s ebben a munkában az MLSZ-re hárult a legnagyobb feladat a sportágon belül és a többi sportág TAO-fejlesztéseit tekintve is. Ennek köszönhetően kétségtelenül nagyot fejlődött az utánpótlásfutball is kiegészülve az OTP Bank Bozsik-programmal és legújabban a legnagyobb egyéniségeket feltérképező Bozsik-bajnokok programmal, amitől még több gyerek bekapcsolódását várjuk a sportágba. Siker továbbá, hogy stabilizáltuk a profi klubok anyagi helyzetét. Igaz, csapataink büdzséje a nemzetközi középmezőnyt sem éri még el, de legalább olyan nem fordul már elő, hogy egy klub a gazdasági problémái miatt nem tudja befejezni a bajnokságot. A harmadik helyen a válogatottal kapcsolatos jó döntéseket említeném, amire talán büszke lehetek, de szólhatnék a női futball vagy a futsal területén végzett, máris látványos eredményeket hozó munkánkról is. És amit megbántam? A beléptetési rendszer bevezetése túl szigorúra sikerült, sajnos emiatt veszítettünk el szurkolókat. Másutt viszont talán éppen az volt a hiba, hogy túl óvatosak voltunk, a külföldiekkel szemben a fiatal magyar játékosok beépítésére vonatkozó szabályokat előbb is bevezethettük volna, s esetleg a szakmai megújulást is segíthették volna gyorsabb és radikálisabb döntések.

Elolvasom a teljes interjút a nemzetisport.hu-n >>>>>

forrás: nemzetisport.hu

fotó: nemzetisport.hu, mlsz.hu