Csak a szépre emlékezem

Szerző: dfcwolf | 2021-01-10 20:18:00

Napok óta érlelődik bennem egy írás az elmúlt tíz évről és az ultrák levele segített is abban, hogy megszülessen. Először egy összefoglalót szerettem volna a múltról, de kicsit módosítok rajta és ahogyan illik, csak a szép emlékeket idézem fel.

Nagyon rossz helyzetben volt a csapat, amikor a századik évfordulón kiestünk a másodosztályba. Az első meccseken még a tartalék kapusnak is mezőnyben kellett játszania, hogy meglegyen a csapat. Hihetetlennek tűnt akkor a hír, hogy Magyarország egyik leggazdagabb embere fogja megvásárolni a csapatot és ezzel fel is villant egy reménysugár arra, hogy végre olyan helyet foglalunk majd el a magyar focipalettán, amit megérdemlünk. Jöttek is igazolások és némi rend, fegyelem az öltözőben. Olyannyira nagy volt a változás, hogy amikor Nyíregyházára utaztunk, akkor már kilenc meccs óta veretlenek voltunk és az utolsó hét mérkőzésen győztesen hagytuk el a pályát, így óriási esélyünk nyílt arra, hogy a feljutás kapujába lépjünk a rivális legyőzésével. Éppen ezért is indult óriási invázió az idegenbéli meccsre és a szurkolók támogatása mellett sikerül legyőzni a Szparit. Lássuk kik is alkották akkor a csapatunkat.

Kezdő: Ivan Rados, Vadász Viktor, Savo Rakovic, Igor Gal, Gohér Gergő, Mohamadolu Abdouraman, Dobos Attila, Lippai Ákos, José Luque, Granát Balázs, George Menougong

Cserék: Arze Camacho Vicente, Luque Jimenez Jose Juan, Nagy Tamás, Granát Balázs, Pál Szabolcs, Menougong George, Illés Richárd, Tajti Norbert, Bogáti Péter, Bacsa Patrik
Vezetőedző: Benczés Miklós


Aztán teltek múltak az évek, jöttek-mentek a játékosok és a manegerek a klubházban. Úgy tűnt, valóban egy lassú építkezés kezdődik a csapatnál és évek múlva talán még a bajnokságért is harcolhatunk. Közben tömött lelátók előtt játszott a csapat és nem létezett focival kapcsolatos műsor a televízióban úgy, hogy ne tűntek volna fel őrjöngő diósgyőri szurkolók a képernyőn. Az egész ország fújta az Amíg élek én-t.

Családi napot rendezett a klub a szurkolók számára, ahol igazán jól érezhette magát mindenki, aki ellátogatott. Úgy érezhettük, fontosak vagyunk a klub életében mi is és fontos az, hogy jól érezzük magunkat. Valóban olyan volt az egész, mint egy nagy család.


A következő állomás 2014. május 13. Ligakupa döntőt játszottunk a Videoton ellen hazai pályán. Fantasztikus hangulatban, egy nagyon jó meccsen győzedelmeskedtünk és hódítottuk el a kupát. A Ligakupa megítélése eléggé kettős, de a sikerre éhes miskolci közönség joggal örült a győzelemnek, mert hiába is volt egy kicsit lesajnálva ez a sorozat, a Videoton is szerette volna megnyerni a döntőt.



Emlékszem, amikor vége lett a meccsnek és a játékosok megkapták az érmeket, akkor Gosztonyi kiballagott az ultrákhoz az Y szektorba és kidobta az érmet a lelátóra. Amikor másnap megkérdeztem tőle, hogy miért csinálta ezt, azt mondta, ezt az érmet Ti érdemeltétek meg a legjobban.

Kezdő: Rados, Vadász, William Alves, Debreceni, Husic, Gosztonyi, Kádár, Elek Á., Kosztics, Futács, Bacsa.

Cserék: Rajics, Vági, Egerszegi, Nikházi, Batioja, Grumics, Barczi

Vezetőedző: Tomiszlav Szivics


Alig tudtunk felocsúdni a győzelem után, máris kupadöntőt kellett játszani az Újpest ellen a Puskás stadionban. 2014. május 25. 19000 néző előtt. Körülbelül 9000 DVTK szurkoló indult útnak, hogy a helyszínen buzdíthassa a csapatot. Aki ott volt, az tudja, aki nem volt ott, talán soha nem fogja érezni azt az egységet, ami akkor a tábort jellemezte. Elképesztő hangulatot teremtettünk a lelátón és az utolsó percig űztük a csapatot az egyenlítés reményében. Bacsa Patrik a 91. percben felrobbantotta a stadiont a góljával. Mindenki ölelgette a mellette állót és extázisban tombolt a lelátó. Sajnos, büntetőkkel elbuktuk a döntőt, de óriási élményben volt része annak, aki ott volt.

Kezdő: Radoš - Vadász, Alves, Debreceni, Husić - Kostić, Kádár, Elek - Bacsa, Grumić, Gosztonyi.

Cserék: Egerszegi, Barczi, Batioja, Rajic, Vági, Nikházi, Eperjesi

Edző: Tomiszlav Szivics



Talán kicsit enyhítette az elvesztett döntő csalódottságát, hogy az Újpest büntetése miatt mi indulhattunk el az Európa ligában és megadatott sok fanatikus szurkolónak az, hogy külföldre is elkísérje a csapatot. Sokan még nem is éltek akkor, amikor legutóbb Európában szerepelt a Diósgyőr. Az első körben a magyarok számára nem túl ismerős máltai Birkirkara csapata volt az ellenfél. Sokat nem tudtunk róluk, de mindenki próbált az Internetről informálódni. Talán soha ilyen gyorsan nem fogytak el a jegyek a Máltára induló repülőgépekre, mint akkor.

Az első mérkőzést Debrecenben vívtuk meg és határozott játékkal kezdtünk, hogy a Birkirkara érezze, nem lehet esélyük. Mégis egy óriási bombával egyenlíteni tudtak ellenünk az első félidőben és emiatt kicsit nyögvenyelős lett a meccs. Nikházi kapufája is kifelé pattan, de a 93. percben jött Bacsa Patrik és extázisba taszította a lelátót.

Kezdő: Radoš - Okuka, Alves, Kádár, Husić - Gosztonyi, Elek, Barczi, Nikházi - Bacsa, Grumić.

Cserék: Debreceni, Egereszegi, Bori, Németh, Marjanovic, Eperjesi, Antal

Vezetőedző: Tomiszlav Szivics



Egy hét múlva utazhatott a csapat és a szerencsések a szigetországba és következhetett a visszavágó. Elek Ákos harcosságának köszönhettük, hogy az első félidő 30. percében megszereztük a vezetést. Az ellenfélnek nem sok momentuma volt, de a félidő előtt egyenlíteni tudtak. Döntetlennel vonultunk a szünetre ás a 60. percig kellett várni arra, hogy vezetést szerezzen a csapat Husic góljával. A 66. percben pedig az következett, ami számomra minden idők legszebb diósgyőri gólja. Barczi úgy juttatta sarokkal a kapuba a labdát, amit én még magyar játékostól nem láttam tétmeccsen. Én bármikor odaítélném neki a Puskás-díjat ezért a gólért. A 91. percben alakult ki a végeredmény Marjanovic góljával. A meggyőző továbbjutásunk, nagy valószínűséggel meglepte még a legvérmesebb szurkolóinkat.

Kezdő: Antal - Okuka, Alves, Debreceni, Husić - Bori, Kádár, Elek - Gosztonyi, Grumić, Bacsa.

Cserék: Egereszegi, Nikházi, Rados, Németh, Barczi, Marjanovic, Eperjesi

Vezetőedző: Tomiszlav Szivics



Itt meg kell jegyeznem, hogy a magyar sportmédia nem kezelte helyén a DVTK Európa Ligás szereplését. Az elért eredményeket többnyire visszafogottan kezelték és nem övezte a sikereket olyan tisztelet, mint egy fővárosi klub esetében történt volna. De minket ez nem befolyásolt vártuk a második kört.

A sorsoláson a bolgár Litex Lovecs lett az ellenfelünk és ez a csapat lényegesen nagyobb játékerőt képviselt a máltai alakulattól. Idegenben játszottuk az első meccset és ide is nagyon sok szurkoló indult el, hogy a helyszínen buzdítsa a csapatot.

Óriási hévvel kezdtek a házigazdák és nagyon sok helyzetet alakítottak ki a meccs elején. Mi inkább a kontrákra rendezkedtünk be. A félidőben arra gondoltunk, hogy a döntetlen is óriási eredmény lenne idegenben, de jött a második félidő. Akkoriban nagyon jól bírta a csapat erőnléte és a mérkőzések vége felé sok gólt rúgtunk. Így történt ez Lovecsben is hiszen Németh Milán a 83. percben talált be. A 90.percben pedig Grumics lőtte a hálóba a fél pályán megszerzett labdát. Előnnyel készülhettünk a visszavágóra, amit Nyíregyházán rendeztek meg.

Kezdő: Antal - Okuka, Debreceni, Kádár, Husić - Egerszegi, Elek - Gosztonyi, Barczi, Németh M. - Bacsa.

Cserék: Bognár, Grumics, Nikházi, Bori, Rados, Marjanovic, Eperjesi

Vezetőedző: Tomiszlav Szivics



Nyíregyházára mindig szívesen utaznak a Diósgyőr szurkolók, így volt ez most is. Egy rettenetesen nehéz 90 perc várt ránk, hiszen tudtuk, hogy a Litex nem fogja könnyen elengedni a továbbjutást. Egy igazán küzdős mérkőzést játszottukn. A 38. perceb Okuka buktatásáért tizenegyest ítélt a játékvezető és Gosztonyi értékesítette a büntetőt. A Litex próbálkozott becsülettel és a 80. percben ki is egyelítettek. A 84. percben egy kamunak tűnő büntetőt fújt ellenünk a játékvezető és annak értékesítésével már a Litex vezetett. Forró pillanataokat éltünk át a meccs végén de sikerült tartanunk az eredményt és így a harmadik körbe jutottunk. A mérkőzés utáni ünneplés méltó volt a Diósgyőrhöz.

Kezdő: Antal - Okuka, Debreceni, Kádár, Husić - Bacsa, Egerszegi, Elek, Gosztonyi - Bognár I., Grumić.

Cserék: Alves, Takács, Nikházi, Bori, Rados, Németh, Marjanovic

Vezetőedző: Tomiszlav Szivics



A következő ellenfél egy jóval fajsúlyosabb csapat volt, a Krasnodar együttese. A vezető sportnapilap szerint a csapat magját a sehová sem kellő brazilok alkották, de sejteni lehetett, hogy az ellenfél játékosai ettől sokkal jobbak. Debrecenben fogadtuk őket és hamar kiderül, hogy teljesen más játékerőt képviselnek, mint eddigi ellenfeleink. Fél óráig tartottuk magunkat és az első félidő végén már 2 góllal vezetett az ellenfél. A második félidő elején Bacsa gyönyörű találatával szépíteni tudtunk, de a vége így is 5-1 lett.

Kezdő: Antal - Eperjesi, Alves, Debreceni, Husić - Kádár - Németh M., Egerszegi, Elek, Gosztonyi - Bacsa.

Cserék: Bognár, Takács, Grumics, Nikházi, Bori, Rados, Marjanovic

Vezetőedző: Tomiszlav Szivics



A visszavágó már csak formalitás volt. Csak nagyon kevés szurkoló tudott elutazni a csapattal, hiszen nehézkes volt az utazás és a vízum megszerzése. A hazai csapat sima három gólos győzelmet aratott és így fejeződött be számunkra az európai szereplés.

Kezdő: Radoš - Okuka, Debreceni, Kádár, Németh M. - Egerszegi - Bori, Nikházi, Gosztonyi - Marjanović, Takács T.

Cserék: Alves, Bacsa, Bognár, Szabó, Egyed, Csirszki, Eperjesi

Vezetőedző: Tomiszlav Szivics

Egy dolog azért tisztán látszik, mégpedig az, hogy ez a sikerszéria Tomiszlav Szivics nevéhez fűződik Kimondhatjuk, hogy az ő edzősége alatt értük el az utóbbi idők legnagyobb sikereit.


Egyetlen dolog maradt a végére, amit még a jó emlékek közé sorolnék mindenképpen, mégpedig az, hogy a 2018 májusában megfogalmazott nyílt levelünkben közzétett meghívásunkat elfogadta Leisztinger Tamás és egy kerekasztal beszélgetésen elmondhattuk problémáinkat neki. És itt be is fejezném a cikkemet, hiszen csak a szépre emlékezem...




És ezt olvastad már?
Hozzászólások

1 2 3 4 5 >  Utolsó

51. toki |Válasz erre: 27. Takács Gábor
2021-01-11 22:30:29
Szépen összefoglaltad. Ez valahol fedi is a valóságot.
50. dvtk64
2021-01-11 16:52:22
A 110 éves történetünk kevés igazán kiemelkedő és dicsőséges korszakkal büszkélkedhet. Érdek érvényesítő vezető- párfogó kevés volt. Salamon Józsiék közel voltak a csúcshoz, de másoknak kellett a még nagyobb dicsőség és nem lehetett feljebb jutni. 2010 után volt egy rövid időablak amikor nagyot lehetett volna robbantani. A NER még nem szedte meg magát annyira, hogy mindent lefedjen és kijelölje a csúcscsapatokat. Majdnem összeállt nálunk a kritikus elegy. Edző-játékosok- tulajdonos. A gyenge láncszem a tulajdonos lett végülis, hisz vissza vett a célokból és a pénzbeli támogatásokból. A Szivics féle esély ezzel szétmállott. Ezt soha nem bocsájtom meg Leisztingernek. Annak ellenére, hogy ettől az időtől már eldőlt, hogy pénzzel kik lesznek kitömve csúcscsapattá. A mostani adás-vétel már csak a parti hulláma ennek a folyamatnak a lezárására. Kezdődött azzal, hogy Hemi papa is belátta, hogy most már ő kevés ebbe és LT is minden mást fejlesztett csak a focit nem, mert azt már leosztott szerepekkel játszották. Most már csak abba bízhatunk, hogy a NER bajnokságban a valódi tulajdonosunk (reméljük előbb utóbb felvállalja magát) feljebb tudja pozicionálni a csapatot és legalább a fix harmadik helyezést kiharcolja. Azért abba lenne valamicske ráció, hogy raty-vidi-Diósgyőr.
49. birodalmi-lepegeto
2021-01-11 15:47:36
Jó ezekre emlékezni, az is tény, hogy a 2000-es évekhez képest szép és magunkhoz képest sikeres időszak volt.
Az bassza a csőrömet, hogy más csapatoknak összejött bajnoki cím, dobogó, kupagyőzelem, nem volt ekkora dominancia az nb1-ben mint az utóbbi 2-3 évben, sokkal könnyebb volt egy-egy jó szezont futni, ennek ellenére egy dobogó se sikerült.
Amióta meg 12 fős a mezőny, látjuk, hogy hol vagyunk.
48. csogi |Válasz erre: 31. Takács Gábor
2021-01-11 00:50:48
"Ha jól emlékszem Elek is úgy került Kínába, hogy az ottani csapatnak szerb edzője volt és Szivics kapcsolata révén igazolták."

Konkrétan Okuka faterja volt az az edző, szóval lehettek itt érdekes háttérszálak. :)
47. Takács Gábor |Válasz erre: 45. dfcwolf
2021-01-10 22:29:25
Szuper!
46. tamaskpt |Válasz erre: 34. Izsák20
2021-01-10 22:07:42
Ha emlékeim nem csalnak, ő volt a korabeli Sütő, azaz az up. teljesen fogalmatlan atyaúristene. Aztán amikor Szentes felállt és egyszerre nem lett se sportigazgató, se vezetőedző a háznál, bedobták.
Emlékszem hogy nagyon törte a magyart, és hogy valami belga szál volt nála, ezt én anno úgy kapcsoltam össze hogy biztos belga származású :) aztán kiderült hogy szerémségi.
A sok kókler közül aki vezette a csapatot LT alatt, talán ő volt a legnagyobb. De még így is van tőle egy szép emlék, amikor Gosztonyit lemészárolták hónapokra úgy hogy tán még lapot sem ért a kedves zöldnek - aztán persze a fradisták voltak a leghangosabbak, amikor Leonardoval visszakapták a kölcsönkenyeret Győrben -, és egy Seydi-duplával "csakazértis" leikszeltünk a Fradival.
45. dfcwolf |Válasz erre: 38. Takács Gábor
2021-01-10 21:59:52
Micsoda túra volt!
44. KáGábor |Válasz erre: 38. Takács Gábor
2021-01-10 21:53:22
Én úgy emlékszem, általánosnak volt mondható a szkepticizmus érkeztekor. De a tény, az tény: az LT korszak legsikeresebb edzője volt.
43. Takács Gábor
2021-01-10 21:38:24
És hogy Zoli írásához is passzoljon egy hozzászólásom. Így van ahogy Zoli írja. Köszönet L.T.-nek ezekért az eredményekért és azért, hogy Luque-t és Gallardo-t láthattam játszani diósgyőri mezben!
L.T. kivívhatott volna itt akkora megbecsülést, mint a néhai Leicester City tulaj az övéi körében. Nem tette.
42. szombatondelelott |Válasz erre: 41. Takács Gábor
2021-01-10 21:27:59
Ez is igaz.
De voltunk már a hetedosztályban is, akit megtépáz a történelem, könnyebben áll fel is a gödörből.

1 2 3 4 5 >  Utolsó

BannerBanner
Mégsem


Üzenet küldése...