Így várnak minket Salgótarjánban

Beharangozó a Salgótarjáni TC honlapján:

A hét közepén NB I-es riválist fogadhatunk a Szojka Stadionban.

Hamarosan elérkezik a sorsolás ismerete óta várt idő: szerdán 13.30-tól a honi élvonal jó ideje meghatározó klubjának számító Diósgyőrt fogadhatjuk a Szojka Ferenc Stadionban.

Az NB I-ben szereplő miskolciak bajnokságuk tizenegyedik helyét foglalják el, korábbi gyengébb sorozatuk után azonban az utóbbi fellépésein már összekapta magát a Horváth Ferenc által irányított együttes, a Videoton legyőzését követően az előző hétvégén az Újpesttel szemben játszott nem mindennapi, négy-négyes döntetlent soros vetélytársunk.

Mint ismert, aktuális ellenfelünket erősíti a salgótarjáni származású Lipták Zoltán, a válogatottban is megforduló középhátvéd jó hangulatban készülhet a mérkőzésre, hiszen a lila-fehérek elleni bajnokin az év egyik legszebb góljával rukkolt elő.

Bár csapatunk finoman szólva is változatos idényben érdekelt, ettől függetlenül bízzunk abban, hogy az említett kupakaland alkalmával képesek lesznek felszívni magukat játékosaink, és egy igazi futballélménnyel tudunk majd kedveskedni a Dolinkába kilátogató nézőknek!

Magyar Kupa, 7. forduló, 2016. október 26. (szerda), 13.30:

STC Salgótarján-DVTK

Helyszín: Salgótarján, Szojka Ferenc Stadion.

A két csapat korábbi mérkőzéseiről Varga Lajos "A futball-labda diósgyőri útja" című szenzációs könyvében találtunk számos érdekességet.

A két együttes 1940 és 1980 között összesen 51 élvonalbeli mérkőzést vívott, amelynek mérlege kissé meglepő módon a tarjániak felé billen. Az 51 NB1-es találkozón ugyanis 15 diósgyőri győzelem mellett 18 mérkőzésen megosztozott egymással a pontokon a két csapat, míg 18 alkalommal a tarjániak hagyták el győztesen a pályát. A gólarány is vendéglátóink fölényét mutatja, 65 rúgott gól mellett 83 találat áll a nógrádiak neve mellett.

Legnagyobb arányú győzelmünket 1952-ben arattuk a tarjániak fölött, amikor a Károlyi - Palicskó II., Kakuszi, Fitó I., Török, Pesti, Futó III., Csorba, Mixtai, Pocsai, Vezér összetételű Diósgyőri Vasas 4-0 arányban diadalmaskodott az SBTC felett. A gólokat Kakuszi, Csorba, Pocsai és Vezér szerezték.

A tarjániak a legnagyobb gólkülönbséggel az 1942-43-as bajnokságban vertek meg minket, akkor 6-1-es nógrádi siker született. Ez a vereség akkor Csapkay Károly vezetőedző állásába került.

A leggólgazdagabb mérkőzést 1950-ben játszotta a két csapat. A 2. fordulóban lejátszott találkozón 8 gól született, amelyeken testvérisesen megosztozott a két csapat, így a Diósgyőri Vasas - SBTC találkozó 4-4-es döntetlennel zárult. Góljainkat Csorba (2), Török és Demény szerezték.

A Salgótarján ellen debütált az élvonalban a diósgyőri Aranycsapat egykori játékosa, Teodoru Borisz. A Görög így emlékezett vissza a bemutatkozására a vele készült interjúnkban: "Tizennyolc és fél éves voltam, amikor 1975.szeptember 13-án léptem először pályára az NB1-ben. Salgótarjánban játszottunk és Tóth Lajos helyére álltam be csereként. Emlékszem, Csányi Józsi Bácsi látta rajtam, hogy mennyire izgulok az élvonalbeli bemutatkozás miatt. Odajött hozzám, mikor melegítettem az oldalvonal mellett és ezekkel a szavakkal bíztatott: „Látod Borisz, a sok munka meghozta a gyümölcsét, ezért gürcöltél éveken keresztül. Ne izgulj, csináld az egyszerűt és nem lesz semmi probléma”.

Ezen a mérkőzésen egyébként 1-0 arányú vereséget szenvedett a Veréb - Martis, Tóth (Teodoru), Váradi, Kutasi, Oláh, Tatár (Egri), Görgei, Borostyán, Kiss, Fekete összetételű diósgyőri gárda.

A nógrádiaknak köszönhetjük a DVTK Sir Alex-ét, Szabó Gézát, a DVTK Aranycsapatának mesterét. Ő ugyan nem töltött el 27 évet csapata kispadján, mint Sir Alex Ferguson a Manchester Unitedén, de hat és fél éven keresztül dirigálta a csapatot és 215 bajnoki mérkőzésen ült a DVTK kispadján. Ezzel messze-messze megelőzi a 105 mérkőzéssel második Preiner Kálmánt és a képzeletbeli dobogó harmadik fokán álló Tomecskó Józsefet, aki 105 alkalommal irányította a Diósgyőrt.

Szabó Géza az 1973-74-es bajnokság indulásakor szerződött Diósgyőrbe és Preiner Kálmán vezetőedzővel közösen mindjárt győzelemre vezették a DVTK-t az NBI/B-ben és szereztek jogot az élvonalbeli szereplésre. Azt kevesen tudják róla, hogy már bajnoki bronzérmes edzőként érkezett Miskolcra, hiszen 1972-ben a későbbi szövetségi kapitány Moór Ede pályaedzőjeként a Salgótarján csapatával harmadik helyet szereztek az NBI-ben és kétszer elhódították a vidék legjobbja címet is.

forrás: Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja