Akkor most mit nézzünk?

Feczkó Tamás szerint fontosabb a pontok gyűjtögetése, mint a helyezések számolgatása. Nekem nagyon tetszik, hogy a hivatalos oldal olyan riportokat készít, amiből sugároznia kellene a nyugalomnak és az optimizmusnak, de valahogy nem jön át. Volt már olyan, hogy minden meccs után megkaptuk a pontos számot, hogy mennyi meccs van még hátra a javításhoz, de akkor sem nyugodtunk meg. Én sem vagyok nyugodt, sem akkor, amikor a pontjaink számát nézem, sem akkor, amikor a helyezésünket. Főleg akkor megy fel bennem a pumpa, amikor a megszerezhető pontokat nézem és azt, hogy abból mennyit sikerült valóban behúzni.

Persze, a hivatalos oldalnak ez a dolga. Éppen ezért nem engednek oda minket, hogy valódi kérdéseket tegyünk fel. Olyanokat, amik érdekelnék a szurkolókat. Jó ebben a langyos fosban üldögélni zavartalanul és várni a csodát.

Nem nézzük le a Budafokot? Mi van? Ugyan kit nézhetnénk mi le ebből a mezőnyből? Kinek fordul meg halvány gondolatként is a fejében ez a mondat? Milyen alapon néznénk le? Én kérek ezért elnézést. Ha esetleg nyernénk is az otthonukban, akkor is csak beérnénk őket pontszámban. Baj van itt a fejekben, én mondom.

Nem kell szerintem ezeket az erőltetett riportokat forszírozni. Ki kellene dolgozni egy működő taktikát és nyerni a meccseket. Tudatos támadásépítéseket kellene bemutatni a pályán. Csapattá kellene kovácsolni ezeket – az egyenként nem rossz tudású – játékosokat. Ha kell, akkor változtatni a kőbe vésett kezdőn, vagy értelmesen cserélni meccs közben, reagálva az aktuális helyzetre.

Írtam egy cikket nem is olyan régen és annak az utolsó szavait idézném újra. Csend, Munka és Alázat.

Az utazó szurkolóknak egy nagyon jó túrát kívánok. A csapatnak azt kívánom, hogy tudjanak csapatként küzdeni és hozzák el a három pontot. Az edzőnknek azt kívánom, hogy nyerjünk és maradjon meg az állása. Szóval mindenki járjon jól! Nyerni kell minden áron!