Akarsz még birkózni, összekapcsoljam?

Csodálatos pályafutás van mögötte. Négyszeres olimpikon, ötszörös felnőtt világbajnoki ezüstérmes, tizennégyszeres magyar bajnok. Utolsó bajnoki aranyérmét 38(!) évesen szerezte. Most kapott egy lehetőséget az élettől, hogy akár az 5. olimpiáján is részt vegyen. 41 évesen utazott Isztambulba az olimpiai kvalifikációs versenyre, ahol nem sikerült ugyan megszereznie a kvótát, de ismét bebizonyította, hogy ha az ember szívvel-lélekkel küzd és nem ismeri azt a szót, hogy lehetetlen, akkor nagyon nagy tettekre képes.

3 mérkőzést vívott az isztambuli versenyen, a litván Knystautas ellen 1-0-ra nyert, a japán Sonoda elleni, 3-2-re megnyert, véres mérkőzéseken ismét megmutatta hatalmas akaratát, küzdeni tudását. A harmadik, mindent eldöntő mérkőzésen vereséget szenvedett U23-as Európa bajnok grúz ellenfelétől, így nem jött össze neki az 5. olimpia.

Eddig is példakép volt, ezután még inkább az lett. Sok ilyen példakép kellene a miskolci gyerekeknek, akikre felnézhetnek és akikről példát vehetnek.

Az isztambuli versenyről beszélgettünk.

Misi! Amikor Lám Bálint – ő indult volna eredetileg az isztambuli kvalifikációs versenyen - súlyos könyöksérülést szenvedett, akkor Neked átfutott az agyadon, hogy akár Te is utazhatsz Isztambulba?

Miután Bálint megsérült, az egyik barátom pénteken felhívott, hogy készüljek, mert lehet, hogy fognak hívni szombaton. Aztán szombaton délután meg is csörrent a telefonom, Sike András szövetségi kapitány hívott, hogy le tudnék-e menni Tatára. Mondtam neki, hogy szerdáig elfoglaltságom van Miskolcon, utána nagyon szívesek kiveszek két nap szabadságot és megyek. Egyrészt, mert Tatán nagyon jó a kaja, másrészt pedig erre a hívó szóra nem lehetett nemet mondani. Azt beszéltük meg, hogy megnézi a szakmai stáb, milyen állapotban vagyok, és ha minden rendben lesz, akkor én fogok indulni Isztambulban a kvalifikációs versenyen.

Többekben felvetődött a kérdés - nálunk is a fórumon -, hogy miért a 41 éves veteránnak kell indulni a kvótáért, hol vannak a fiatalok?

Vannak azért fiatalok, ott van például Majoros Mózes Ármin, aki szintén nehézsúlyú, de még csak most jött fel a súlycsoportba, meg aztán a TEK-nél dolgozik és munkahelyi elfoglaltságok is közbeszóltak nála. Van még egy 22 éves fiatal versenyző is a súlycsoportban, de őt még nem tartották elég felkészültnek ahhoz, hogy sikerrel vegye a versenyt.

Abban, hogy végül Rád esett a választás, nem kis szerepe volt annak, hogy nem álltál le teljesen, rendszeresen edzettél, illetve az Egyesült Államokban is segítetted egy amerikai versenyző felkészülését.

Így van, meg aztán engem január elején behívtak a kerethez, hogy menjek segíteni a felkészülésben és ott is látták, hogy jó állapotban vagyok. Mindenképpen meg kell említeni, hogy tavaly szeptemberben még Bundesliga meccseken birkóztam Németországban. Tisztában voltak vele Andrásék, hogy nem vagyok leépülve, illetve a kapitány napi kapcsolatban volt Repka Attilával, és Ati is szolgálhatott rólam információval.

Valahol tudat alatt lehet, hogy készültem erre, mert nem álltam le, folyamatosan edzettem, ha nem tudtam birkózni, akkor elmentem futni, ha nem tudtam futni, akkor elmentem erősíteni. A 3-4 edzés hetente mindig megvolt. Amikor megtudtam, hogy rám gondolt a kapitány, mondtam persze, hogy semmi akadálya, de azt hiszem, meglepődtek rajta egy kicsit, hogy milyen jó állapotban vagyok. Örültem is neki, mikor mondta a szövetségi kapitány, hogy akkor kiváltanák a licencemet, mert ugye két és fél éve nem birkóztam, meg, hogy intézzük el a doppingellenőrzéssel kapcsolatos tennivalókat. Az volt a szerencsém, hogy hivatalosan még nem vonultam vissza, mert ellenkező esetben fél évet ki kellett volna várnom, hogy újra szőnyegre léphessek. Így csak annyi teendőm volt, hogy fel kellett hívnom, illetve egy e-mailt kellett küldenem Tiszeker Ágnesnek, a Magyar Antidopping Csoport vezetőjének arról, hol vagyok megtalálható az elkövetkező napokban és ha szükségük van rá, akkor természetesen rendelkezésükre állok. Pénteken délután aztán meg is jelentek Tatán.

Milyen reményekkel utaztál a versenyre?

Úgy mentem ki, hogy nekem semmiféle vesztenivalóm nincs. Kaptam egy lehetőséget az élettől, szeretnék is vele élni természetesen, de ha nem sikerül, akkor is mondhassam azt, hogy megpróbáltam kihozni magamból a maximumot, ami bennem van. A birkózás egy szerelem, és ha az embert a szerelme hívja, akkor megy bármikor.

Milyen erős mezőnyre lehetett számítani Isztambulban?

Természetesen felmértük a mezőnyt és láttuk, hogy 3-4 komoly versenyző azért még ott van a rajtlistán, de úgy gondoltam, hogy képes leszek ezt a feladatot megoldani. A 19 kiadó helyre 17-en már megszerezték az indulási jogot, de 17-en még reménykedtek, hogy övék lehet a fennmaradó 2 hely egyike. A világbajnokság első 6 helyezettje automatikusan kvalifikálta magát az olimpiára, aztán több kontinensen is voltak kvalifikációs versenyek, ahonnan az első 2 szerzett kvótát, Mongóliában pedig 3 helyet lehetett megszerezni, így jön ki a 17, aki már indulási jogot szerzett. De azért még jónéhány erős versenyző fente a fogát a kvótára, többek között a svéd versenyző, aztán a bolgár birkózó, aki ellen az első meccsemet vívtam a budapesti világbajnokságon, a fehérorosz birkózó is nagy név a szakmában. A grúz srác ellen, aki megnyerte végül a versenyt, még nem birkóztam, de tudtam róla, hogy az U23-as EB-t simán megnyerte, illetve a tavalyi VB-n sem birkózott rosszul. Képben voltam tehát a mezőnyt illetően, azt beszéltük meg Andrással, hogy ha a svédet meg a grúzt elkerülöm a sorsoláson, akkor van esélyem a kvóta megszerzésére. Nem jött össze, mert a grúzzal egy ágra kerültem. Az első 2 meccs jött is, de a harmadikon jobb volt az ellenfél.

Hogyan fogadott a szakma?

(Nevet) Voltak nem kevesen, akik meglepődtek, hogy újra látnak. A németek versenyzőjével, Oliver Hässlerrel, akivel egy csapatban birkóztam a Bundesligában, például már a repülőtéren találkoztam. Oli nevetve kérdezte, hogy „Csak nem birkózni jöttél?” Mondtam, hogy persze, mi másért.

A francia edző például külön odajött hozzám és sok sikert kívánt, az ukránok meg kérdezték, hogy hány éves is vagyok? A hatszoros világbajnok 59 kilós Hamid Soryan is megkérdezte, hány éves vagyok, és mikor mondtam, hogy 41, csak annyit mondott, hogy „minden elismerésem a tiéd!”.

Amikor az ellenfelek megláttak, gondolták azért, hogy nem lesz annyira egyszerű legyőzni engem, de kivétel nélkül mindenki nagy tisztelettel viseltetett irányomba.

Egy valaki volt azért, aki nem tisztelt annyira …

Hát, igen, a japán versenyző elleni meccsen a bíró elnézte az ellenfelemnek a fejelést. Sonoda folyamatosan fejjel jött nekem, már a 16. másodpercben csúnyán lefejelt, először szétrepedt a szám, aztán a szemöldököm. Régóta ismerem őt egyébként, idén is volt nálunk edzőtáborban, ő egy ilyen fiatal, harcias gyerek. Tudtam, hogy kemény meccs lesz ez is, meg a litván elleni is, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen véres lesz a küzdelem. Szerintem ezt az egy lehetőséget látta arra, hogy kizökkentsen engem a ritmusomból és ezzel tud esetleg nyerni ellenem. Ő is nyerni akart, nem haragszom én rá ezért, de azt gondolom, hogy ő egy olyan országból érkezett, ahol nagy tiszteletben tartják az ellenfelet, ő viszont nem tette ezt velem.

Hogy lehetett a meccs közben átélni ezt a helyzetet?

Amikor Sonoda először megfejelt, kimentem a sarokba Andráshoz, hogy ápoljanak. Tiszta vér volt minden, de ők bíztattak, hogy menjek vissza, csináljam a dolgom. A lényeg, hogy ne hagyjam magam kizökkenteni a ritmusomból. Teljesen mindegy, hogy mit csinálnak velem, azt, amit arra a meccsre elterveztem, hajtsam végre, még akkor is, ha fát vágnak a hátamon. Próbálta sulykolni belém, hogy ne törődjek a külső körülményekkel.

Hány kapocs van a szemöldököd fölött?

Öt. Úgy hogy nekem a focisták ne panaszkodjanak, hogy egy kicsit lekönyöklik őket. Miután vége lett a japán elleni meccsnek, a bemelegítő teremben odajött hozzám az irániaknak a csapatorvosa és kérdezte, hogy „akarsz még birkózni, összekapcsoljam?” Mondtam neki, persze, hogy akarok, erre elővett egy kis szerkezetet, kattintott párat vele és kész is volt.

Hogy értékelte a szereplésedet a kapitány?

A harmadik meccs után mondtam neki, hogy köszönöm a lehetőséget, de András azt felelte, hogy ő mondhat igazán köszönetet nekem, hogy ezt így végig csináltam, hogy küzdeni tudásból ismét jelesre vizsgáztam és reméli, hogy sokaknak példát mutattam és sokan tanulnak a példámból.

Akkor még most sem vonulsz vissza?

(Nevet) Ezt nem mondtam! De azért most már úgy gondolom, hogy mégis vissza fogok vonulni, mert azért érzem már, hogy nem tudom úgy felvenni a versenyt a nálam akár 15-20 évvel fiatalabbakkal, ahogy kellene. Azt gondolom, hogy ez így volt megírva, ezzel a versennyel feltettem a pontot a pályafutásomra, megmutattam, hogyan kell a szőnyegre lépni a címeres mezben egy magyar birkózónak, aki mindent elkövet a győzelem érdekében.

Köszönjük a beszélgetést! Büszkék vagyunk Rád!