A legjobbat akarom adni

Végre egy olyan interjú, ahol nem ugyanazok a sablonos kérdések köszönnek vissza, amik valószínűleg már a könyökén jönnek ki Bódog Tamásnak.

Vona Ildikó, a PannonHírnök online hírújság munkatársa olyan interjút készített csapatunk szakmai igazgatójával, amelyben a beszélgetőpartner emberi oldalának bemutatására is nagy hangsúlyt fektetett. Az interjúból kiderül többek között az is, hogy miért is lett focista Bódog Tamás, mi a polgári foglalkozása, és kinek köszönhetően igazolt Németországba. Választ kapunk arra is, hogy magyarnak vagy németnek vallja-e magát Tamás, illetve hogyan fogadták Dániában a döntését.

Részletek az interjúból:

Vona Ildikó: Milyen emléked fűződik Miskolchoz? Volt korábban kapcsolatod a várossal?

Bódog Tamás: Sportolóként játszottam már itt, de azon kívül a klubról maximum annyit tudtam, hogy fantasztikusan jó közönsége, szurkolótábora van, aki magyar viszonylatban a stadionokat meg tudja tölteni. Ha pedig turista szemmel nézzük a kérdést, lehetségesnek tartom, hogy még diákként voltam itt osztálykiránduláson, mert Szilvásváradon jártunk–nyilván eljöttünk ide is –, de nem emlékszem pontosan. Nem alakult ki mélyebb kapcsolatom korábban ezzel a várossal, bennem úgy maradt meg: ez egy olyan hely, ahol a szurkolók szenzációs hangulatot tudnak a mérkőzéseken teremteni.

– Te miért lettél focista? Úgy tudom, dunaújvárosi fiú vagy…

– Dunaújvárosban csak két évet éltem, utána elköltöztem az Alföldre. Eleinte nem akartam focista lenni, bennem a labda szeretete volt nagyon erős, meg a játék. Akkoriban még nem volt Internet, falun csak focizott az ember. Kimentél reggel, este mentél haza. Volt eset, amikor haza se mentél, hanem jöttek érted este 10-kor és két nagy pofon kíséretében vittek haza. A futball szeretete megmaradt, és lépcsőről-lépcsőre alakult ki az elhatározás: azt akarom csinálni, amit szeretek. Ha pedig még pénzt is adtak érte, az szenzációs dolog volt.

– Az életrajzodban szerepel a Pécsi Munkás SC. Erről jutott eszembe: van polgári foglalkozásod?

– Nincsen. Gimnáziumi érettségim van, amit Pécsen csináltam, aztán kint elvégeztem egy menedzserit, úgyhogy diplomás sportmenedzser vagyok. A foci miatt nem tudtam olyan iskolába járni, ami szakmát is adott volna számomra.

– Miért Ulm? Hogyan kerültél oda?

– Volt egy olyan pártfogóm, aki annak idején a bácsalmási csapattól a pécsi utánpótláshoz odavitt, és ő üzleti kapcsolatban volt az ulmi vezetőkkel. Nem feltétlenül terveztem, hogy kimegyek Németországba, de amikor megláttam az ottani körülményeket, felvázolták a lehetőségeket és szerettek volna leigazolni, eldöntöttem: megpróbálom.

Egyébként minek tartod magad? Magyarnak vagy németnek?

– Nekem mind a két oldalam megvan, de ettől függetlenül magyarnak tartom magam. Pont a múlt héten mondtam valakinek, hogy kinn élek 1994 óta, már 23 éve, de a feleségemmel együtt még mindig honvágyunk van. Ő is magyar, Pécsen nőtt fel, mi innen származunk. Ez a gyerekeinkre levetítve teljesen másképp néz ki, mivel ők Németországban születtek, minden odaköti őket, a barátok, a ház, az iskola. Amikor tanítási szünetben itt vannak 2 hétig, akkor jól érzik magukat, de honvágyuk van Németország felé és szívesen mennek haza. Mindent tudnak Magyarországról, de Németországba vágynak nagyon.

Elolvasom a teljes interjút a pannonhirnok.com-on <<<<<

forrás: pannonhirnok.com

címlapkép: boon.hu