A koronavírus „elvitte” a mérőszámot

A női kosárlabda NB I csonka évadáról Cziczás László, az Aluinvent-DVTK vezetőedzője nyilatkozott a boon.hu-nak. Ebből idézünk:

A 2018/19-es évadban az élvonalbeli bajnokságban ezüstérmet, a Magyar Kupában bronzot szerzett az Aluinvent-DVTK, a nemzetközi porondon, az Európa-kupában a 8+4 közé jutásért zajló párharcban maradt alul. Ezt felülmúlni nem tűnt könnyűnek, kérdés, hogy ez volt-e a cél.

Az én személyes célom az volt, hogy a tavalyi évadhoz képest közelebb kerüljünk a hazai szinten kiemelkedő soproni bajnokcsapathoz. Ez sikerült is, az évad utolsó meccsén nagyon szoros mérkőzést játszottunk ellenük a kupában. Sajnáljuk, hogy nem derült ki, hogy mire lettünk volna képesek a folytatásban, mondjuk a bajnoki döntőben ellenük, ha sikerült volna eljutnunk addig. Egy nagyon viszontagságos év remek végjátéka lehetett volna számunkra a finálé a Sopronnal szemben. De sajnos ebből nem lett semmi.

Nem indult túl jól az évad, Mokangót szinte percek alatt veszítették el…

Az első edzésén kiesett a csapat egyik legfontosabb láncszeme. Klasszikus balszerencse volt. Úgy szenvedett keresztszalag-szakadást, hogy a közelében sem volt senki, megcsúszott, és vége volt az évadjának. Nem edzetlenül érkezett, nyáron a kongói válogatottal meccseket játszott, úgyhogy nem azért történt a sérülés, mert hirtelen nagy igénybevételt kapott. Fél év telt el azóta, és a felépülése alatt végig itt volt Miskolcon, a DVTK-családtól nagy segítséget kapott ahhoz, hogy visszatérhessen, amiért nagy elismerés jár a klub vezetésének. Mokango már jól van, tulajdonképpen játékra kész, de ő is hazautazott az Egyesült Államokba, ahol a párja él.

Mokango pótlása sikerült, a posztján a chilei Morrison sok meccsen erősségük volt.

Szerencsénk volt vele. Ilyenkor, pár nappal az évad kezdete előtt nem igazán szoktak a játékospiacon csapatra várni az ilyen kaliberű sportolók. Szabad volt, és az ő megszerzése tűnt a legjobb megoldásnak. Én már korábban is nézegettem őt, amikor még nem a DVTK edzője voltam, de korábbi csapatom büdzséjébe nem fért bele a megszerzése. Egy olyan játékost, mint Mokango nagyon nehéz pótolni, és ha ez nem is sikerült százszázalékosan Morrisonnak, a lehetőségekhez képest jól jártunk vele. Hozzájárult ahhoz, hogy jó eredményeket érjünk el a most véget ért évadban.

Aminek az első felvonása a klub első Euroliga-meccsei voltak. Az olasz Venezia ellen hajszálon múlott, hogy nem jött össze a csoportkörbe jutás.

Ez a két összecsapás volt az évad első két tétmérkőzése. Sajnos nem a legerősebb keretünkkel álltunk ki, ugyanis Walker-Kimbrough ekkor még az észak-amerikai női profi ligában, a WNBA-ben játszott, és éppen azon dolgozott, hogy csapatával megszerezze az ottani aranyat, ami végül sikerült is nekik. Egy olyan párharc második meccsén kaptunk ki a hosszabbításban, ami egylabdás volt. Ha akkor, ott, Velencében az utolsó másodpercben elengedett Medgyessy-tripla egy centivel arrébb megy, a legkevesebb 675 centiről eleresztett kísérlet pár milliméterrel pontosabb, akkor a klub történelme során először Euroliga-mérkőzéseket játszhattunk volna. Az évad előtt tartottam attól, hogy mire lennénk képesek a legrangosabb európai sorozatban, ha sikerülne továbbjutnunk. Így utólag, látva, hogy a minket búcsúztató olasz csapat mire volt képes, hogy több meccset is nyert és végül csoportjában az ötödik helyen végzett, és ez alapján az Európa-kupa négy legjobb csapatához csatlakozhatott volna az El-csoportkör után, így utólag azt mondom, hogy lehet, hogy hasonlóra mi is képesek lettünk volna. Úgyhogy sajnálhatjuk, hogy a Venezia elleni egylabdás meccs nem a mi javunkra dőlt el.

Aztán megjött a WNBA-bajnok is, ám amikor Walker-Kimbrough csatlakozott a DVTK keretéhez, újra kellett osztani a lapokat.

Abszolút. Nélküle is nyertünk meccseket, a bajnokság elején például a Szekszárdot otthon, a Zalaegerszeget idegenben győztük le. Igaz, kikaptunk Győrben, egy olyan meccsen, ami nekünk állt, ám a végjátékban elvesztett bajnokiból a folytatásban sokat profitáltunk. Visszatérve Walker-Kimbrough-ra: igen, az érkezése után újra kellett osztani a játékperceket, mert a WNBA-bajnok jövetele ezt igényelte. Ez nem ment egyik napról a másikra, mert az addig kialakult szerepeket meg kellett változtatni, de egy olyan játékosnak kellett helyet szorítani, adni a csapatban, akiről tudtuk, hogy húzóember lehet, és az is lett. Összességében pedig kijelenthető, hogy sikerült a beépítése.

Kattinzs ide és olvasd el a teljes interjút a boon.hu-n >>>>>

forrás: boon.hu