260-an

Szurkolótársunk küldte az alábbi gondolatokat, melyek megfogalmazódtak benne a mai mérkőzés kapcsán. Jómagam - és biztosan sokan vagytok még így ezzel - nagyon sajnálom, hogy úgy kell Kisvárdára utaznunk, hogy még a pontszerzésben sem lehetünk biztosak, illetve nagyon szomorú, hogy mindez a kiesés elkerüléséért folytatott harc egyik, de nem utolsó csatája lesz. Az idő fogy, a hátralévő meccsek száma csökken. Minden elhullajtott ponttal közelebb kerülünk ahhoz a helyhez, ahonnan nincs visszaút.
Hat döntő: mondta Fernando.
Hat csata. Mindent eldöntő csaták. Az első ebben az utolsó hatos sorozatban rögtön egy hatpontos meccs.
Legyen ez akkor egy végső visszaszámlálás. Óra indul. Tik-tak...

Thermopüle-Görögország i.e.480. Leonidas spártai király és Xerxes perzsa uralkodó csatája.

A legendás spártai katonák---háromszázan! Hatvanezerrel szemben.

2019.04.13. Kisvárda Diósgyőr szurkolók kétszázhatvanan... Kb. háromezerrel szemben.

Mint minden hasonlat, ez is sántít persze. Első hallásra soknak tűnik a különbség. De a helyszínen picsogó kisfiúknak tűnnek majd a Várkerti legények! Lesz hangjuk, mert vannak rigmusaik - a fele a miénk átirata - néha felriad majd a hosszú egyenes is.

Ajándékot kaptak helyi befolyásos emberüktől. Látnak meccseket, elsőosztályú csapatokat - szórakozás a kisvárosukban. Tőlünk is kapnak majd valamit! Hallani fogják milyen az, amikor a leszűkített vendégszektoruk levegőt sem hagy nekik a szurkolásra! Elejétől a végéig, szünet és megalkuvás nélkül, eredménytől függetlenül. Nagyon-nagyon hangosan. Mert ezért megyünk! 260-an...

Mert mi diósgyőriek vagyunk! Vagy inkább mi vagyunk a Diósgyőr, akik mindig a győzelemben hisznek. A csapatra nem tudnám ezt mondani. Pénzért teszik dolgukat, jönnek-mennek, idővel felejtősek lesznek, mint a Kisvárda zsoldosai.

De ránk emlékezni fognak... Pedig nem sok helyet adtak... 260-at...

(írta: Mama-tanya)